Széchenyi 2020 - Befektetés a jövőbe

Köszöntjük Tardona község weboldalán!

Tardonáról

 

Tardona a Bükk északi lejtőjén, a Tardona-patak völgyébe épült település.
Neve szláv eredetű, jelentése kemény, szilárd, nem ingoványos talaj.  Kedvező elhelyezkedése miatt  Régészeti ásatásokon feltárt anyagok szerint már a honfoglalás előtt  (neolitikum óta) lakott terület volt. Első írásos említése 1240-ből származik. Az akkor Turduna néven említett település valószínűleg a közeli dédesi vár tartozéka volt. IV. Béla, György fia Miklós gömöri ispánnak adta. Ekkor készült az a bizonyos adományozó oklevél, melyben először szerepel a falu neve, és a település határának leírása, amely egészen Szentlélekig, a pálos-kolostorig terjedt. A XIV. században a dédesi várral együtt a Palóczi család kezébe került.

A következő évszázad a gyakori tulajdonosváltások kora. Főbb birtokosok a Szathmáryak, a Szentimreiek, a Csányiak. A Rákóczi-szabadságharcot követően a reformátusok 1732-ben a régi helyén új fatemplomot építettek, amelyben 1775-ben tűz ütött ki és leégett. 1786-1789 között sikerült ismét felépíteni, amely ma is áll.

A Bükk lábánál fekvő, egykor vadregényes környezetben elhelyezkedő falu ma, az egyik legjelentősebb Jókai-emlékhelyek közé tartozik.

Lakói a palóc nyelvjárást beszélő kálvinista emberek leszármazottai. Az itt élő nép átmentet képez, hiszen nyelvében magán viseli a palócság és a barkóság jellegzetes vonásait, sajátos színezetet adva annak. A települést átszelő Tardona-patak a Bükk kiváló minőségű, vadregényes karsztforrásaiból ered, egykor vízimalmot is hajtott. A falut körülölelő hegyek hatalmas gulyák számára szolgáltattak legelőt, ám manapság újra az erdők veszik birtokukba ezeket a területeket. 

Évszázadokon keresztül a Bükk határozta meg a falu lakóinak életét. Az itteni emberek nemcsak szántóval, de erdővel és szőlővel is rendelkeztek, a téli hónapokban a mezőgazdasági munkát a fakitermelés, erdőgazdálkodás váltotta fel. Az erdőgazdálkodás ma is jelentős számú embernek ad munkát a faluban. A XX. század elejétől a rendszerváltásig sokan dolgoztak a völgy szénbányáiban.
A nehezen művelhető, sovány, erősen lejtős területeken szinte teljesen felhagytak a mezőgazdasággal, de az egykor jelentős kiterjedésű szőlők egy részét lelkes gazdák máig gondozzák. Az egykori szőlőhegyeken most is megtalálható néhány különleges, ritkaság számba menő ősi gyümölcsfajta. A kertekben még jellemző a veteményes és gyümölcsös. 

Természeti értékek

A falu közigazgatási területe a Bükki Nemzeti Parkkal határos. A csendesen lépkedő turista sok állattal találkozhat, gyakoriak a nagyvadak (szarvas, őz, vaddisznó, muflon), de akár az újból meghonosodott farkas vagy hiúz nyomára is bukkanhatunk. Rengeteg védett madár (szirti sas, kerecsensólyom, haris), hüllő és kétéltű (zöldgyík, alpesi gőte, foltos szalamandra) talál menedékre a falu közeli erdőkben. A település közvetlen közelében több ritkaság is előfordul, mint például a keskenylevelű gyapjúsás, jégkorszaki eredetű szibériai nőszirom, a siska nád tippan, és a sárga kankalin. 

A Bükk jellegzetességei a gerincen előbukkanó fehér mészkősziklák, helyi nevükön kövek, ahonnan tiszta időben remek kilátás nyílik észak felé a Magas-Tátrára (Buzgó-kő, Örvény-kő, Látó-kövek). Az Örvény-kövön találhatjuk a Jókai Mór tardonai bujdosásának emléket állító táblát. Az Odvas-kő barlangjáról kapta a nevét, amelyet korábban turistaszállásként is használtak. A Bükkben mintegy 1000 kisebb-nagyobb barlang ismert, ezek egy része látogatható. A kijelölt turista utak általában jól járhatóak, gondozottak. 

A falu körül sok kiváló vizű forrás található, például a Hársas-forrás, amelyről Jókai is írt, és az 1989-ig működő laktanyát is ellátta ivóvízzel.

 

 

 

 

 

 

 

YouTube-videoklip